Fekvése

Zala megye déli részén, a Mura folyótól 13 km-nyire északkeletre, a Zalát és a Murát összekötő Principális-csatorna két oldalán épült. Földrajzilag a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén fekszik. Alacsony (100–110 m) fekvésű vidék, a hajdani mocsárvilág lecsapolására számos csatorna szeli át a környékbeli nedves réteket, legelőket. A várostól északra, északnyugatra 200 m-t meghaladó magasságú erdős dombvidék övezi. A városon halad át a 7-es főút és az M7-es autópálya.

Városrészei

• Belváros
• Katonarét (egykori Új-Kanizsa)
• Keleti városrész
• Kisfakos
• Kiskanizsa
• Ligetváros
• MAORT-telep
• Nagyfakos
• Palin

Nagykanizsa északi része melyet 1964-ben csatoltak Nagykanizsához. Általános iskoláját 2000-ben újították fel.

• Sánc
• Szabadhegy
• Thury-városrész

A 20. században a városhoz csatolt korábban önálló községek: 1963-ban:

• Korpavár

1981-ben:

• Bagola (neve 1963-ig Bagolasánc volt)
• Bajcsa
• Miklósfa (neve 1950-ig Somogyszentmiklós volt)

Népesség

Nagykanizsa lakónépessége 2011. január 1-jén 49 026 fő volt, ami Zala megye össznépességének 17,4%-át tette ki. A város Zala megye negyedik legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 330,4 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 18%, a 60 éven felülieké 25% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1131 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 73, a nőknél 80 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 4,1%-a, mintegy 2008 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük cigány, horvát és német nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.

A 20. század második felétől Nagykanizsa lakossága fokozatosan növekedett, egészen 1990-ig. Népességnövekedése – a legtöbb megyeszékhelyhez hasonlóan – az 1960-as években felgyorsult a szocializmus évei alatt. A legtöbben 1990-ben éltek a városban, 54 052-en, azóta egészen napjainkig csökken a város népessége, ma már kevesebben laknak Nagykanizsán, mint 1980-ban.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló nagykanizsaiak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és az evangélikus.

Etnikai összetétel

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 95,4%, cigány 1,4%, horvát 1,1%, német 1,07%. 56,7% római katolikusnak, 1,9% reformátusnak, 1,7% evangélikusnak, 11,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (27,6% nem nyilatkozott).

Gazdaság

 

Frank és Társa kefe és seprügyár (1910)

Nagykanizsa város életében az első ipari üzem 1842-ben alakult:

• 1842 – A Wiser J.C. létrehozza Weiser Gépgyár nagykanizsai gyárát.
• 1892 – Megalapították a Nagykanizsai Sörgyár Rt.-t.
• 1893 – Francz Lajos villanytelepet létesített.
• 1910 – Frank Jenő megalapította Frank és Társa kefe és seprűgyárát.
• 1911 – Franck Henrik megalapította pótkávé-gyárát.
• 1914 – Elkezdődött a munka a Városi Szeszfőzdében.
• 1928 – A budapesti Dreher-Haggenmacher Serfőzde Részvénytársaság megvásárolta a Kanizsa Sörgyár Rt.-t.
• 1932 – Elárverezték a Weiser Gépgyárat, ezzel megszűnt a cég nagykanizsai működése.
• 1933 – A gazdasági világválság hatására megszűnt a sörgyártás Nagykanizsán.
• 1941 – Újraindult a sör-, és malátagyártás.
• 1944 – A MAORT létrehozta javító-, karbantartó bázisát.
• 1948 – Az államosítás után a MAORT javítóbázisa felvette a DKG (Dunántúli Kőolajipari Gépgyár) nevet.
• 1949 – Államosították a Kefegyárat, és felvette a Nagykanizsai Kefegyár Nemzeti Vállalat nevet, majd Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat néven működött tovább.
• 1950 – Megalakult a KÖGÁZ, a Közép-Dunántúli Gázszolgáltató Állami Vállalat.
• 1965 – Elindult a gyártás a Tungsram nagykanizsai gyárában.
• 1968 – A Fatömegcikkipari Vállalat felvette a Kanizsa Bútorgyár nevet.
• 1971 – A KÖGÁZ létrehozta gázkészülék-gyártó üzemét.
• 1989 – A General Electric többségi tulajdont szerzett a Tungsram-ban.
• 1989 – Bruno Steinhoff megalapította a Kanizsa Trend Kft.-t.
• 1993 – A DKG-t privatizálták, az új tulajdonos az orosz INTERPROCOM.
• 1994 – A DKG Rt. felvette a DKG-EAST nevet.
• 1994 – Megnyitott a Kanizsa Pékség zrt.
• 1995 – Megszűnt a Kanizsa Bútorgyár.
• 1995 – A KÖGÁZ-t privatizálták, a Bayernwerk AG – Németország, és az EVN AG – Ausztria vásárolta meg az üzletrészek többségét.
• 1997 – A KÖGÁZ gépgyártással foglalkozó részlege önállóvá vált, a gyár GÁZGÉP Kft. nevet vette fel.

Forrás: Wikipedia