Nagykanizsa, 1855. augusztus 21. – Nagykanizsa, 1927. február 23. Nagykanizsai helytörténész, várospolitikus, író. A Múzeum és Könyvtár alapításának fáradhatatlan szervezője, melynek megszületésétől – 1919-től 1925-ig – első vezetője, hűséges kutatója és támogatója.

Apja Halis Ferenc (földműves), anyja Andri Julianna (háztartásbeli). A szülők kilencedik gyermeke.

Iskolai tanulmányait a nagykanizsai római katolikus Elemi Főtanodában kezdte, majd a nagykanizsai piarista gimnázium első osztályában folytatta az 1867/1868. tanévben. A hatodik osztály után, 1873-ban a pécsi egyházmegye kispapja lett, és mint ilyen a hetedik gimnáziumi osztályt a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte. Egy év után azonban a reverendát letéve visszatért Kanizsára, és a VIII. osztály elvégzése után, 1875-ben ott érettségizett. 1876-ban iratkozott be Budapesten a Magyar Királyi Tudomány-Egyetem Jogi Karára, a nyári szakra. Jogi diplomáját 1880-ban szerezte meg.

Tanulmányai befejezése után mindvégig Nagykanizsa szolgálatában állt. Különböző városi tisztségeket töltött be. 1896-tól árvaszéki ülnök, majd hosszú ideig városi tanácsos, polgármester-helyettes. 1913-tól a város könyvtárosa és a létrehozandó múzeum vezetője. A város történetének lelkes kutatójaként régi okiratok gyűjtésével és régészettel is foglalkozott.

Írói tevékenysége rendkívül sokrétű: népszerűek történeti munkái, elbeszélései, színművei, romantikus regényei. Leginkább maradandóak a város történetével foglalkozó tanulmányai, könyvei, újságcikkei.

Forrás: Wikipedia