Veszprém, 1899. okt. 3. - Budapest, 1981. júl. 29., történész

Apja Barbarits Lajos, anyja Torma Borbála. Iskoláit Pápán végezte, majd 1923-ban a keszthelyi gazdasági akadémián szerzett oklevelet. Még ugyanebben az évben Nagykanizsán telepedett le, ahol a Zalai Közlöny c. újság munkatársa lett. 1926. júniusától csaknem két évtizeden át ő a felelős szerkesztő. A Zalai Közlönyön kívül a Keszthelyi Újság, a Hazám, az Új Élet és a Visszhang c. lapokban jelentek meg írásai. Helytörténetírói tevékenységének kiemelkedő műve a Budapesten 1929-ben megjelent Nagykanizsa c. monográfia. A mindmáig alapvető fontosságú munkához olyan forrásokat használt fel, amelyek a kanizsai városháza 1945. évi leégésekor nagyrészt elpusztultak, így ezek adatairól csak az ő könyvéből szerezhetünk tudomást. 1954-tol 1957-ig tudományos kutató a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnál, 1957-tol 1967-ig az intézmény főigazgató-helyettese. A mezőgazdaság gépesítéséről szóló és gazdaságtörténeti tárgyú cikkei főként a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiadványaiban és az Agrártörténeti Szemlében jelentek meg. Ezenkívül különböző múzeológiai szakcikkeket is publikált itthon és külföldön egyaránt.

A mezőgazdaság gépesítéséről, valamint a muzeológia tárgyköréből jelentek meg szakcikkei itthon és külföldön. Kiemelkedő alkotása a Nagykanizsa c. monográfia.

Forrás: nagykanizsa.hu